Írta: Dustin Mele

Az EPT Koppenhága nagyszerű volt. A verseny struktúráját remekül rakták össze, a hotel és a kaszinó pedig szintén csodálatos volt.

A megérkezésem napján eléggé kimerült voltam, mivel az előző éjjel az egyik barátom születésnapját ünnepeltük, de nem volt idő pihenni, mivel aznap este tartották a PokerStars köszöntő buliját és a Scandanavian Poker Awards díjátadót is. Szerencsére csak az 1B versenynapon kezdtem, így egy teljes nap állt a rendelkezésemre, hogy kipihenjem magam. A bulit és a díjátadót együtt tartották egy koppenhágai klubban, a díjátadó házigazdája pedig Daniel Negreanu volt. Összefoglalva, egy nagyon jó program volt.

Dustin Mele Koppenhágában

A versenyen remekül éreztem magam. Végig feszesen játszottam, és a 10,000 kezdőzsetonomból végül 50,000-et csináltam. A második napon elszenvedtem egy peches vereséget, mikor mindenki bedobta a buttonig, mikor én voltam a nagyvak. Az osztógombnál ülő játékos nagyon laza játékot mutatott, és tudtam, hogy ebben a pozícióban szinte bármely két lappal emelne. A nagyvak négyszereséig emelt, a kisvak eldobta, nálam pedig osztott bubi pár volt. Úgy 10,000-rel több zsetonom volt, mint neki, és – magamban – biztos voltam benne, hogy jobb lapom van. Így all-in hívtam, amit ő automatikusan megadott osztott kilenceseivel. Sajnos sikerült szetet létrehoznia, amivel legyőzte a bubijaimat.
Ha ez a kéz kitartott volna, majdnem 100,000 zsetonom lett volna, és közel kerültem volna a fizetős helyekhez. Sikerült megőriznem a nyugalmamat, és elkezdtem visszahozni magam. Ekkor a kezdeti 250-ből már csak 55-en voltunk. Az első 40 hely fizetett, tehát a nyereményért további 15 játékost kellett volna még túlélnem. Azonban nem csak annyi volt a célom, hogy fizetős helyen végezzek. Meg akartam nyerni a versenyt, vagy legalább a döntő asztalig szerettem volna eljutni. Így amikor lenéztem, és osztott kilenceseket láttam meg, all-in kellett mennem. Mivel a vakok és az anték egyre nagyobbak lettek, remek pozícióban voltam az osztó előtti helyen, mikor mindenki dobott előttem. A kisvak megadta az emelésemet AK-val. A lapjaim kitartottak egészen addig, amíg a riverre le nem jött egy ász.

Az 53. helyen végeztem. Nem vagyok nagyon szomorú, mivel március 30-án Olaszországba utazom az EPT San Remora, ami április 1-én kezdődik, április 12-én pedig az EPT Monte Carlo-n indulok. Rendkívül elkötelezettnek és eltökéltnek érzem magam ahhoz, hogy megszerezzem az első pókerbajnoki címemet.

Dustin Mele nyerte meg a 2007-es PokerStars Útlevél Verseny Élmezőny versenyt, most pedig a PokerStars kontójára utazza körbe a Földet, és nagy nevezési díjú versenyeken vesz részt, élményeiről pedig folyamatosan be fog számolni nekünk. A következő állomása az olaszországi San Remoban megrendezett EPT verseny lesz a következő hónapban.

A múlt hétvégén kiderült, hogy ki fogja a következő évet a világ beutazásával tölteni a PokerStars költségén, az egyedi PokerStars Útlevél tulajdonosaként. Dustin Mele a világ tíz nagy pókerversenyére nyert belépőt és útiköltségeket. Most, hogy első nagy kalandjára készül, itt az ideje bemutatni Dustin Mele-t, aki az elkövetkezendő egy évben ellát minket utazásairól készült beszámolóival. Addig is, íme egy rövid bemutatkozás.

Írta: Dustin Mele

23 éves vagyok, és hosszú utat tettem meg a pókerben, míg idáig jutottam. Azzal kezdem, ahogy elkezdődött pókeres utam.

2005-ben fedeztem fel a PokerStarst. Őszintén szólva, a PokerStars az egyik legjobb dolog, ami valaha is történt velem. Elkezdtem rendszeresen játszani, lassan, de biztosan gyarapítva ezzel pókertudásom és pókertőkém. Hamarosan rátaláltam a szatellitekre. Elképesztő volt, hogy részt vehetsz egy $10,000 nevezési díjú versenyen szinte akármilyen kis összeg befizetése után. Mielőtt észbe kaphattam volna, már megnyertem három szatellitet is, és részvételt nyertem a WPT Foxwoods Poker Classicra, a WPT Mirage Poker Showdownra és a WSOP főversenyére (mindhárom díjcsomag értéke $12,000 volt).

Nagy reményekkel indultam neki első úticélomnak, a WPT Foxwoodsnak. A Foxwoodsban az első nap végén több mint 100,000 zsetonom volt, amivel a mezőny első 10 játékosa között voltam. Folytattam a tőlem telhető legjobb játékot, és a második napot átvészelve körülbelül 200,000 zsetonnal eljutottam a harmadik napig. Rájöttem, hogy képes vagyok erre, és a legjobb játékomat hoztam. Kiejtettem Chris Bigglert, a Professional Poker Tour győztesét, és olyan további játékosokat, akiket korábban a tévében láttam. Szürreális érzés volt. A harmadik napon körülbelül 250,000 zsetonra hoztam fel magamat, mikor végül megtörtént: ászaimat legyőzték egy körülbelül 400,000-es potban. Csődbe vitt ez a vereség. Ez akkor történt, amikor már csak körülbelül 45 játékos volt versenyben a WPT eseményen. Lesújtó volt. Ennek ellenére is sikerült azonban a 36. helyen végeznem, amivel $12,650-t nyertem. Végül is nem rossz, de nyilvánvalóan nem ez volt a célom.

A következő állomás a WPT Mirage volt. Ez az utazás nagyon szórakoztató volt. Ez volt az első utam Vegasba, a versenyt azonban mégis szívesen elfelejteném. Egy bad beat során kiestem az első napon.

A következő a 2006-os WSOP főversenye volt, ezt az utat soha életemben nem fogom elfelejteni. Biztonságos játékot játszottam az első és második napon. Amikor asztalt váltottam, egy olyan profikkal teli asztalhoz ültem le, mint Chris "Jesus" Ferguson és Mark Vos. Ekkor történt életemben az egyik legőrültebb dolog velem.

Nem voltunk már messze a fizetős helyektől. Körülbelül 1,000 játékos volt még hátra, így próbáltam olyan biztonságos játékot hozni, amilyet csak lehetett. Kizárólag jó lapokkal játszottam, és nem próbáltam vakokat lopni vagy nagy lépéseket megjátszani, mielőtt elértük volna a buborékot. Ekkor osztócsere történt, és mielőtt észrevettem volna ezt, egyszer királyokat, kétszer pedig dámákat kaptam. Úgy tűnt, hogy minden flopban van egy vagy két ász, a játékosok pedig nyitottak, emeltek és osztott ászokat fordítottak fel. Úgy tűnt, hogy mindenhol ászok vannak. Végül nálam voltak ászok, egy játékos a button előtti helyről emelt, és én all-in mentem.

Az ellenfelem volt az egyetlen, aki megadta ezt, az osztó pedig megkért minket: „Fordítsák fel lapjaikat!” Treff és pikk ászt mutattam, az ellenfelem pedig pikk és kőr ászt. Mi a fene?

Mindkettőnknél volt egy-egy pikk ász.

A vakszint végén jártunk, és már régóta ezzel a paklival játszottunk. Egy több mint 100,000-es potot Chris Ferguson ellen vesztettem el ezzel a paklival, és találd ki mi volt? Nála ász full volt bubi párral, ezzel a paklival. Kiderült, hogy öt ász van a pakliban, mikor végre ászokat kaptam, és osztoznom kellett a poton. Kicsalták tőlem azt a rengeteg zsetont, egy cinkelt paklival.

A vakok emelkedésére csődbe mentem, és éppen a fizetős helyek előtt végeztem. A versenyigazgatónak eredmény nélkül reklamáltam. Ezzel zárult ez a borzasztó élmény számomra.

A két sikertelen las vegasi utam és a 2006-os WSOP-n töltött sok idő miatt a pókertőkém sokkal inkább megfogyatkozott, mint azt szerettem volna. Újra kellett kezdenem, szakácsként munkába fogtam és folytattam a játékot a PokerStarson. Sokkal kisebb beülőkkel kezdtem el játszani, mint előtte. Így tehát folytattam a gürcölést, és tudtam, hogy nem illik hozzám a szakácsmunka egy helyen, ahol rosszul fizettek és rosszul is bántak velem. De legalább nagyon eltökélt voltam.

Folytattam a gürcölést, és rájöttem, hogy búsásan megjutalmaznak a PokerStarson, ha Verseny Élmezőny – avagy TLB – első 100 helyének valamelyikén végzek. Ekkor a PokerStarson történt játékomnak köszönhetően pókertőkém már visszaállt egy kényelmes szintre. Felmondtam a munkahelyemen, és teljes munkaidőben a PokerStarson játszottam. Semmi nem akadályozhatott meg abban, hogy a TLB első 100 helyezettje között legyek.

Még nagyobb odaadással és eltökéltséggel játszottam, mint azelőtt valaha. Tudtam, hogy a póker az, amivel foglalkozni akarok, mert imádom ezt csinálni. Nincs túl sok örömöm az életemben a pókeren és a PokerStarson történő játékon kívül, így ez tesz boldoggá. Megragadta a tekintetem a TLB, és sikerült a legjobb 100 közé kerülnöm és ott is maradnom. Ezt semmilyen szempontból nem volt könnyű elérni. Sok eltökélt és tehetséges ember játszik a PokerStarson, így rengeteg többasztalos- és sit&go versenyen kellett részt vennem, és kell most is, ami rengeteg időbe telik.

Végül, novemberben és decemberben bekerültem a legjobb 100 közé, és két remek freerollon vehettem részt. Az elsőn négy PCA-díjcsomagot osztottak szét. Ezen a freerollon azért indulhattam, mert a novemberi TLB legjobb 100 játékosa között végeztem. Ezen a versenyen nem volt szerencsém.

A következő freeerollon a PokerStars Útlevélért és $25,000 pénznyereményért versengtünk. Itt életem egyik legkeményebb versenymezőnyével néztem farkasszemet. A verseny végén az összes zseton hozzám került, és őszintén szólva, nem tudom szavakkal kifejezni, hogy hogyan érzek, vagy ez mit jelent nekem. Ez a legjobb dolog, ami valaha is történt velem eddig. Az előttem álló év lenyűgöző lesz. Azt az életet fogom élni, amire évekig vágytam, és amiért évekig küzdöttem. Alig várom, hogy beutazzam a világot, és a legnagyobb versenyeken vegyek részt, a világ legnagyszerűbb helyein.

Tényleg nem tudom kifejezni, hogy mennyire jóindulatú és nagyvonalú a PokerStars a játékosaival. Az egész világon a PokerStars a legjobb pókerterem, a legtöbb freerollal és a legjobb ügyfélszolgálattal. Ez is csak azt bizonyítja, hogy mindenki képes elérni céljait. Ha valamit eléggé szeretnél elérni, és dolgozol rajta, bármit elérhetsz.